Kövezzetek meg, de most az amerikai verzióról írok. 2002-ben Gore Verbinski rendezésében jelent meg ez a remake. Én személy szerint az eredetit jobban szeretem, de most ez került boncolás alá.
Ez lenne az a kultuszfilm, ami megosztja a közönséget. Van aki, csak az amerikai verzióért rajong, van aki csak a japánért. Van aki mindkettőért, van aki egyikért se. Én személy szerint mindkét verziót elnézem, de inkább japán párti vagyok. Sokak az amerikai verzió befejezésével nem értenek egyet. Szerintem nincs azzal se semmi gond, lényegében illik a filmhez. Azoknak, akik meg azzal vannak elfoglalva, hogy a gyerekkel mi van, azoknak elmondanám, hogy a vége fele is figyelni kellett volna, ő is meg lett oldva.
A film egy nagyvárosi mítoszra épít, mely szerint létezik egy kazetta (igen, VHS), melyet ha megnézel, megcsörren a telefon, melybe egy gyermeki hang súgja, hogy "7 nap múlva meghalsz". Érdekes. A történettel nincs semmi baj, viszont aki látta a japán verziót, annak szembetűnnek a különbségek. Ez nem annyira zavaró, mert teljesen ugyan azt megcsinálni, illetve végig nézni más szereplőkkel, hát, unalmas lenne. A filmben minden amerikai feltűnik. A bomba szöszi újságíró, a cuki pasija és az "ennivaló" gyerek (akitől én személy szerint kikészültem). Érdekes elegye volt a két nemzetre vonatkozó filmek terén, viszont pont ez ad egy lökést a filmnek. A japán vonatkoztatása Samarára ( a fekete, hosszú hajú, fehér ruhás lánykára), az emelkedő hangulatra vezethető vissza. Az elején hosszas nyomozás veszi kezdetét, ami a végére eléri a végkifejletet, felhomályosítanak minket a tényekről és megkapjuk a parázást is. Külön kiemelném, a filmben szerepló videót. Hát, elég beszaratós.
Nagy örömöm azért volt a film nézése közben, mert nem pakoltak bele felesleges elemeket, rémisztgetéseket, mint ahogy az az amerikai filmekre jellemző. Hozza a tipikus lelki terror érzetet, de valamennyire ez elhalványul az eredeti filmtől.
A kamerakezelés kifejezetten tetszett, ahogy észrevettem, ahol tehették, állványról videóztak, vagy csak nagyon biztos kezű volt a cameraman. Ez mindenképpen pozitívum a szememben.
Mást túlzottan nem tudnék hozzáfűzni, a szereplők jók, a kivitelezéssel sincs semmi probléma. Az egyszer nézhető kategóriában mindenképp ott a helye, de az "ajánlott" jelzőt ettől meg nem kapja meg. Mégis bekerült, mert elvégre egy marha jó filmről van szó!
10 pontból 8. (Egyenlőre. Megnézem majd a több éve nem látott Ringu-t, lehet változik a pontozásom)
Előzetes: