rendező: Pascal Laugier
Nos, nem is tudom hol kezdjem. A film francia, de én mégis amolyan japán - amerikai kombót éreztem. Műfajilag nem igazán lehetne meghatározni, hiszen az első fél óra bosszú, amit egy negyed órás japán ijesztgetés követ, kapunk egy rövid drámát, majd a film végéig kapjuk a fájdalmat, a kínzást. Öncélú? Nem. Illetve, talán. Itt a kínzás nem saját szórakozás, hanem egy eszköz, egy kísérlet. Továbbá azért nem tipikus slasher, mert van egy alapjában véve nem rossz sztori, vannak benne csavarok (az első fél órában lezavarták azt, amiről azt hittem, hogy a film fog szólni), viszont rengeteg kérdés marad, van egy csomó elvarratlan szál. A film akaratlanul is szembesít az ember tehetetlenségével bizonyos helyzetekben, és hogy milyen kiszolgáltatottak is tudunk lenni. Továbbiakban erről nem tudok spoiler mentesen írni, aki kíváncsi rá, a nézze meg. Van benne shotgun-nal mészárlás, verés, érvagdosás, szegecselt fémlap a koponyában, kalapáccsal fejzúzás, élvenyúzás, stb... Nyami! Erős idegzetűeknek ajánlom!
Kivitelezés: Néhol már a fejem fogtam. Néhol teljesen alaptalanul remeg a kamera. Nem nagyon, de érezhető. Illetve mikor külső szemszögből látunk egy futó jelenetet. Könyörgöm, miért kell nekünk éreznünk azt, hogy hogyan lép a Cameraman? De most komolyan, akkor miért nem lehetett volna megoldani egy tripoddal az álló helyzeteket? A film első 20 percében zavaró tényezőnek nyilvánítottam, de belefolytam a cselekménybe, így már nem érdekelt. Viszont van még egy jelenet, amin megakadt a szemem. Adott egy nő, telis-tele vágásokkal és sebhelyekkel van borítva a teste. Nem a leggagyibb munka, de közeli jeleneteknél lerí, hogy mű. Van két teljesen ismeretlen női főszereplőnk, akikben nem csalódunk nagyot, elég jól alakítottak.
Voltak zavaró tényezők, megmaradt pár kérdés a film végénél, de ezt kárpótolja a sztori, az alakítás, a fordulatok. Leginkább azoknak ajánlom, akik nem idegenkednek ettől a stílustól.
Egy vérben gazdag, sztorival megáldott francia érdekesség. Személy szerint ajánlom!
10 PONTBÓL 7.
