rendező: Vincenzo Natali
Ma elővettem gyerekkorom legmeghatározóbb horrorfilmjét. Már számtalanszor láttam, egy régi nagy kedvencem. Ez nem más, mint a Kocka, mely 1997-ben látta meg a napvilágot Kanadában. Maga a koncepció annyi, hogy néhány embert random mód bezárnak egy ismeretlen helyre. Lehet, hogy klisésen hangzik, de a megvalósítás, na az... Odab*szós. Képzeljünk el egy nagy kockát, amely sok kis kockából áll. A kis kockák a szobák, a nagy kocka pedig az egész rendszer. Némelyik szobában csapda van elhelyezve, melyek hangra, élő szövetre, stb... reagálnak. A cél az, hogy ki kell jutni a kockából élve. Van még egy nehezítés, viszont ez maradjon titok :).
A horror részét ugye a csapdák biztosítják, illetve az a nyomott hangulat, amelyet a szobák árasztanak. Volt, hogy lélegzetet visszafojtva figyeltem az eseményeket, annyira bele tudtam élni magam. De! Nem a horror, inkább a feladványok azok, amik érdekessé teszik a filmet. A megoldások, ahogy haladnak szobáról-szobára. A karakterek hihetőek, viszont a néger srácban volt némi bizonytalanság, de elmegy. A képi világgal és az effektekkel semmi probléma sincs. Illetve maximum annyi, hogy nekem az első 2 percben remegett egy kicsit a kép, nem tudom miért, talán kor miatt, vagy csak nem melegedett be a Cameraman :). Bármi is legyen, amilyen hamar előjött, olyan hirtelen távozott is, szóval ez nem zavaró tényező. A sztori se lenne rossz, de nem jövünk rá, hogy miért történik az egész. Van pár szereplőnk, akik nem tudják hogyan kerültek be, és gyorsan megtárgyalják, hogy ki kell jutni. Ennyi a sztori. Ebből következik a másik, hogy miért pont ők? Illetve a végén megint csak hagy egy megválaszolatlan kérdést, de úgy is meglátjátok, ha megnézitek.
Amíg embereink bolyonganak a kockában, megfigyelhető rajtuk az elme romlása. Egyre fáradtabbak, jobban izzadnak, zavarodottabbak. És most jön a lényeg! Az embert figurázza ki a film. Nem vagyunk képesek csapatban dolgozni, nincs csapatszellem, mindenki csak szabadulni akar. Pedig, mint tudjuk, ilyenkor az lenne a legjobb, ha összefognánk. De ők nem. Érdekes, ahogy egyre nő a feszültség a hirtelen lett csapatban.
A film 1997-ben elnyerte a Legjobb kanadai első film díjat, majd elég sok nemzetközi fesztivál elismerését is kivívta magának. Meg persze nem utolsó sorban az alkotók is tele tömhették a zsebüket.
Lényegében a filmről többet nem lehet írni, legalábbis spoiler nélkül biztos nem. Aki szereti azokat a horrorokat, ahol nem vérben tocsogunk, hanem inkább az agyat mozgatja meg, annak tökéletes kis délutáni film.
Maximum pontszámot így sem ért el, hiába kedvenc. Zavaró kérdések maradtak a végére, melyek felnyitják az ember szemét, hogy szinte semmit sem tudtunk meg.
Egy kis plusz infó azoknak, akik szeretnék megtudni: a film 365,000 kanadai dollárból készült el.
10 pontból 8.
